Vend47: egy új szimbiotikus változócsillag felfedezésének története
Hét évnyi kitartó változócsillag-kereső munka végre meghozta első, igazán komoly fogásnak számító eredményét: a múlt héten felfedeztem egy új, fényes szimbiotikus változócsillag első kitörését. A Nyíl csillagképben talált 10,7 magnitúdó fényességű Vend47 mibenlétének kiderítésében magyar, olasz, francia amatőr- és profi csillagászok működtek együtt. A "forró típusú" kitörésen áteső rendszer további nyomonkövetéséhez is várjuk amatőr- és profi csillagászok közreműködését, vizuális, fotometriai és spektroszkópikus megfigyeléseit.
A Vend47-ről Majzik Lionel által 2018. augusztus 13-án éjszaka készített felvétel részlete.
Közel harminc évnyi vizuális változócsillag-észlelés után mintegy hét évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni a digitális fotometriával, és ekkor indítottam el a Vendégcsillag-kereső programot azzal a reménnyel, hogy ismert változócsillagok digitális fotometriája mellett egyszer majd egy "vendégcsillagot" (nóvát, törpe nóvát, esetleg szupernóvát) sikerül majd felfedeznem. Az első új változócsillagot, a Vend2-t - amely félszabályos változó - Németh Lászlóval közösen fedeztük fel. Ezt számos új mira, félszabályos, fedési és egyéb klasszikus változócsillag felfedezése követte, közben egyre bővült - sőt nemzetközivé vált - a csapat, és idén nyárra már elérte a 45-öt az általunk felfedezett új változócsillagok száma. De egy igazi klasszikus tranziens felfedezése még váratott magára.
A tavaly márciusban beszerzett 180mm fókuszú, f/2.8-as fényerejű Zeiss Sonnar teleobjektív már nagyobb látómezőt biztosított, s ezzel a Tejút egyre nagyobb sávjait tudtam lefedni. A hézag nélküli lefedésig akkor jutottam el, amikor idén nyáron a Deep Sky Hunter Atlas lapjaira bejelöltem az eddig rendszeresen észlelt égterületeimet, és igyekeztem az azonos deklináción található, egymással szomszédos újabb égterületekkel bővíteni a célpontjaimat. Így augusztus elejére már sikerült lefedni a Tejút 10-20 fok széles sávját a Nyilas északi részétől egészen a Hattyú farkáig (Deneb, Észa-Amerika-köd).
A Hattyú, a Kisróka és a Nyíl csillagképben található égterületeimet ábrázoló csillag-atlasz részlet
A múlt hétvégi Tarján melletti MeTeor 2018 észlelőTábor (MTT 2018) előtt szerdán még kimentünk Zsámbékra, ahol az éjszaka első óráiban még cirruszok akadályozták az észlelést, de végül kiderült az ég, és hajnali fél 5-ig fotóztam – összesen 54 égterületről sikerül képeket készítenem. Egy részüket még az éjszaka elkezdtem feldolgozni és átnézni, hátha feltűnik rajtuk egy új csillag. Aztán reggel egy üzenet fogadott Patrick Schmeertől, hogy brazil csillagászok találtak egy 11,1 magnitúdó fényességű nóva-jelöltet a Kígyótartó csillagképben, tudnék-e róla készíteni CCD felvételeket az iTelescope hálózat valamelyik robottávcsövével? Sajnos, addigra spanyolországi állomásról nem látszott a kérdéses égrész, a Új-Mexikóban zárva voltak a kupolák, a sierra nevadai állomás távcsöve foglalt volt, végül az egyik ausztráliai műszerre foglaltam távcsőidőt. Délben terveztük az indulást a tarjáni táborba, de előtte még szerencsére 11:20 környékén már elkészültek a képek, és még indulás előtt sikerült is kimérnem a nóva-jelölt fényességét: 10,5V magnitúdó érték jött ki, tehát a szerda esti felfedezés óta tovább fényesedett a csillag. Gyorsan beküldtem még a megfigyelést a Nemzetközi Csillagászati Unió ilyen hirtelen felfényesedést produkáló - úgynevezett tranziens jelenségek - bejelentésére létrehozott honlapjára (CBAT "Transient Objects Confirmation Page"), majd elindultam a zsámbéki Romtemplomhoz, ahol meg volt beszélve a találkozó Csukács Matyi barátommal.
A Nova Ophiuchi 2018 No.3. fényképe, amelyet az iTelescope.net T17 jelű, 43 cm-es ausztráliai távcsövével készítettem.
A tarjáni táborba érve több ismerősömnek szóltam, hogy van egy új nóva-jelölt a Kígyótartóban, jó lenne majd este lefotózni illetve vizuálisan észlelni. Aztán lepakoltam a távcsőállványomat és a hátizsákomat az észlelőrét közepére, majd folytattam a szerda éjszakai fényképeim feldolgozását és átnézését. A késő délutáni órákban jutottam el a Nyíl csillagképben található, a QW Sge változócsillagról elnevezett égterület képeihez, amelyeken a VaST változócsillag-kereső program által jelzett találatok között kiszúrtam egy ígéretes jelöltet. Ez a csillag az aug. 8-i zsámbéki képeimen 10,7 magnitúdó fényességű volt, míg a öt nappal korábbi (aug. 3/4-i éjszaka készített) referencia képeimen még sokkal halványabb, 11,7 magni volt a fényessége.
A VSX változócsillagkatalógus azt írta, hogy a megadott helyen egy 12,5 magni átlagfényességű, 0,6 magnitúdú amplitúdójú, 418 nap periódusú félszabályos változócsillag (ASASSN-V J195442.95+172212.6) található. Ami viszont meglehetősen furcsa, hogy egy ilyen hosszú periódusú változó egyik napról a másikra 1,5 magnitúdót fényesedjen! Ezért feltételeztem, hogy ez valójában egy szimbiotikus változócsillag eddigi első ismert kitörése lehet.
Az ASAS-SN égboltfelbolfelmérő program legfrissebb mérései még jobban fokozták a gyanúmat, mert azokból egyértelműen látszott, hogy aug. 3. után hirtelen felfényesedett többi mint egy magnitúdót (különösen aug. 5 és 6. között fényesedett sokat: 0,85 nap alatt 0,9 magnitúdót), 11,1 magnitúdó fényességig jutva. Ezt követően pedig a saját méréseim szerint még tovább fényesedett kb. 10,7 magnitúdóig. Ez már elég volt ahhoz, hogy rászánjam magam arra, hogy beküldjem a felfedezést a CBAT TOCP oldalra. A csillag koordinátái alapján az általam talált objektum TCP J19544251+1722281 jelöléssel került fel a listára.
A TCP J19544251+1722281 = ASASSN-V J195442.95+172212.6 rövid távú fényváltozása augusztus 6-ig bezárólag az ASAS-SN égboltfelmérő program adatai alapján.
Ezt követően levelet írtam Somogyi Péter amatőrcsillagász ismerősömnek, amelyben arra kértem, próbáljon meg színképet készíteni erről a csillagról. Sajnos Peti aznap éjjel nem volt távcső közelben, viszont riasztotta a változócsillagok színképfelvételeire szakosodott amatőrcsillagász hálózat, az ARAS tagjait. Paolo Berardi olasz amatőrcsillagász csütörtök éjszaka készített színképfelvételei gyorsan merősítették, hogy egy kitörésben levő szimbiotikus változócsillagot találtam. Tordai Tamás pedig V szűrős CCD felvételekkel erősítette meg azt a tényt, hogy a csillag fényessége tényleg kb. 10,7-10,8 magnitúdóig emelkedett a napokban.
Tordai Tamás CCD felvétele a Nyíl csillagképben talált fényes változócsillagról, amelyet egy 25cm-es távcsővel készített augusztus 9-én este.
Mivel a TCP J19544251+1722281 ill. ASASSN-V J195442.95+172212.6 elnevezést elég körülményes megjegyezni és leírni, szerencsére a VSX adminisztrátora is jóváhagyták a Vend47 elnevezést is, így a csillagról készült észleléseinket már ezen a könnyebben megjegyezhető rövid nevén is beküldhetjük, és ha AAVSO térképet akarunk gyártani a VSP-ben, akkor is elég begépelni annyit, hogy Vend47.
A Vend47-ről Paolo Berardi által készített első, kis felbontású színkép, amelyen világosan látszanak a szimbiotikus változócsillagokra jellemző hidrogén és hélium emissziós vonalak.
Sajnos, péntek éjszaka felhős volt az ég a tarjáni táborban, ezért nem tudtunk friss méréseket készíteni a csillagról, viszont időközben értesítettem a csillag hirtelen kitöréséről a szimbiotikus változócsillagok egyik legismertebb szaktekintélyét, Ulysse Munari professzort (Padovai Egyetem), aki jelezte, hogy munkatársaival együtt péntek este UBVRI fényességméréseket, valamint kis- és nagyfelbontású színképeket is fog készíteni az észak-olaszországi Asiago Obszervarórium 86 cm-es illetve 1,22 méteres távcsöveivel. Időközben Paolo is jelezte, hogy nagyobb felbontású színképet is készít erről a szimbiotikus változóról, és az ARAS fórumán is láttam, hogy francia amatőrök is készítettek színképfelvételeket a csillagról.
Mivel Munari professzor még péntek este jelezte, hogy a várható észleléseik felhasználásával tervezi, hogy erről az újonnan felfedezett új szimbiotikus változóról kiad egy közleményt az Astronomers' Telegramban (ATEL), egész este illetve reggel izgatottan lestem a postafiókomat, hogy tényleg sikerült-e megfigyelniük a csillagot. Végül szombat dél körül jelent meg az ATEL 11937. számában a hivatalos közleményünk arról, hogy egy új, éppen "forró típusú" kitörésen áteső szimbiotikus változót találtam a szerdai fényképeimen: HBHa 1704-05: a bright and newly discovered symbiotic star, currently undergoing an "hot-type" outburst.
A közleményből, amelyben mint a kitörés felfedezője társzerzőként én is szerepelek, kiderül, hogy egy 11 500 fényévnyire található, egy vörös óriásból és egy fehér törpéből álló szoros kettőscsillag hirtelen felfényesedését figyeltük meg. A rendszer fényessége a B sávban (kék szín) 2,3 magnitúdóval nőtt meg néhány nap alatt, és egyre kékebb lett. Sok erős emissziós vonal figyelhető meg az ultraibolya tartományban, amely arra utal, hogy a hűvösebb vörös óriásból kiáramló csillagszelet ionizálta a forró komponens 100 ezer K fokra növekvő hőmérsékletű sugárzása.
* * *
Mivel a TCP J19544251+1722281 ill. ASASSN-V J195442.95+172212.6 vagy a HBHa 1704-05 elnevezést elég körülményes megjegyezni és leírni, szerencsére a VSX adminisztrátora is jóváhagyták a Vend47 elnevezést is, így a csillagról készült észleléseinket már ezen a könnyebben megjegyezhető rövid néven is beküldhetjük, és ha AAVSO térképet akarunk gyártani a VSP-ben, akkor is elég begépelni annyit, hogy Vend47.
Szombat éjjel végre vizuálisan is tudtam végre észlelni a Vend47-et: 11,0 magnitúdó volt a fényessége. Szintén szombat este Somogyi Peti is tudott színképfelvételt készíteni a Vend47-ről. Tordai Tamás CCD V mérései valamint a saját DSLR képeim alapján úgy néz ki, hogy a Vend47 fényességnövekedése leállt, és szerda este óta fényessége közel állandósult vagy lassú csökkenést mutat 10,87-10,9V környékén.
Érdemes lenne a következő hónapokban rendszeresen nyomon követni e szimbiotikus változócsillag fényváltozását: az észleléseket, kérjük beküldeni az MCSE Változócsillag Szakcsoport számára! A vizuális észlelések mellett az UBVRI szűrős CCD méréseket valamint az átalakítatlan DSLR kamerával készített méréseket is várjuk. Különösen a fotometriai B ill. U szűrős megfigyelések lehetnek érdekesek, mert ha jól sejtem, a színképek alapján ott zajlanak az igazán izgalmas dolgok.
A Vend47 mintegy 1,5 fokra délre található az M71 gömbhalmaztól, így mélyég-észlelők és asztrofotósok számára is izgalmas célpont lehet. Sőt, Sánta Gábor tájékoztatása szerint a Vend47 a Lorenzin 4 aszterizmusban található, így a mélyég-rovat is várja a megfigyeléseket. A beküldésre az észlelésfeltőltőt használjuk!
Frissítés: Kedd este kijött az AAVSO Alert Notice 648. száma is, amely a Vend47-ről szól, és felhívást tartalmaz a csillag rendszeres észlelésére:
Alert Notice 648: Semiregular variable reclassified as symbiotic: outburst of ASASSN-V J195442.95+172212.6 = Vend47 (Sge)
A Vend47-ről Majzik Lionel által 2018. augusztus 13-án éjszaka készített felvétel részlete.
Közel harminc évnyi vizuális változócsillag-észlelés után mintegy hét évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni a digitális fotometriával, és ekkor indítottam el a Vendégcsillag-kereső programot azzal a reménnyel, hogy ismert változócsillagok digitális fotometriája mellett egyszer majd egy "vendégcsillagot" (nóvát, törpe nóvát, esetleg szupernóvát) sikerül majd felfedeznem. Az első új változócsillagot, a Vend2-t - amely félszabályos változó - Németh Lászlóval közösen fedeztük fel. Ezt számos új mira, félszabályos, fedési és egyéb klasszikus változócsillag felfedezése követte, közben egyre bővült - sőt nemzetközivé vált - a csapat, és idén nyárra már elérte a 45-öt az általunk felfedezett új változócsillagok száma. De egy igazi klasszikus tranziens felfedezése még váratott magára.
A tavaly márciusban beszerzett 180mm fókuszú, f/2.8-as fényerejű Zeiss Sonnar teleobjektív már nagyobb látómezőt biztosított, s ezzel a Tejút egyre nagyobb sávjait tudtam lefedni. A hézag nélküli lefedésig akkor jutottam el, amikor idén nyáron a Deep Sky Hunter Atlas lapjaira bejelöltem az eddig rendszeresen észlelt égterületeimet, és igyekeztem az azonos deklináción található, egymással szomszédos újabb égterületekkel bővíteni a célpontjaimat. Így augusztus elejére már sikerült lefedni a Tejút 10-20 fok széles sávját a Nyilas északi részétől egészen a Hattyú farkáig (Deneb, Észa-Amerika-köd).
A Hattyú, a Kisróka és a Nyíl csillagképben található égterületeimet ábrázoló csillag-atlasz részlet
A múlt hétvégi Tarján melletti MeTeor 2018 észlelőTábor (MTT 2018) előtt szerdán még kimentünk Zsámbékra, ahol az éjszaka első óráiban még cirruszok akadályozták az észlelést, de végül kiderült az ég, és hajnali fél 5-ig fotóztam – összesen 54 égterületről sikerül képeket készítenem. Egy részüket még az éjszaka elkezdtem feldolgozni és átnézni, hátha feltűnik rajtuk egy új csillag. Aztán reggel egy üzenet fogadott Patrick Schmeertől, hogy brazil csillagászok találtak egy 11,1 magnitúdó fényességű nóva-jelöltet a Kígyótartó csillagképben, tudnék-e róla készíteni CCD felvételeket az iTelescope hálózat valamelyik robottávcsövével? Sajnos, addigra spanyolországi állomásról nem látszott a kérdéses égrész, a Új-Mexikóban zárva voltak a kupolák, a sierra nevadai állomás távcsöve foglalt volt, végül az egyik ausztráliai műszerre foglaltam távcsőidőt. Délben terveztük az indulást a tarjáni táborba, de előtte még szerencsére 11:20 környékén már elkészültek a képek, és még indulás előtt sikerült is kimérnem a nóva-jelölt fényességét: 10,5V magnitúdó érték jött ki, tehát a szerda esti felfedezés óta tovább fényesedett a csillag. Gyorsan beküldtem még a megfigyelést a Nemzetközi Csillagászati Unió ilyen hirtelen felfényesedést produkáló - úgynevezett tranziens jelenségek - bejelentésére létrehozott honlapjára (CBAT "Transient Objects Confirmation Page"), majd elindultam a zsámbéki Romtemplomhoz, ahol meg volt beszélve a találkozó Csukács Matyi barátommal.
A Nova Ophiuchi 2018 No.3. fényképe, amelyet az iTelescope.net T17 jelű, 43 cm-es ausztráliai távcsövével készítettem.
A tarjáni táborba érve több ismerősömnek szóltam, hogy van egy új nóva-jelölt a Kígyótartóban, jó lenne majd este lefotózni illetve vizuálisan észlelni. Aztán lepakoltam a távcsőállványomat és a hátizsákomat az észlelőrét közepére, majd folytattam a szerda éjszakai fényképeim feldolgozását és átnézését. A késő délutáni órákban jutottam el a Nyíl csillagképben található, a QW Sge változócsillagról elnevezett égterület képeihez, amelyeken a VaST változócsillag-kereső program által jelzett találatok között kiszúrtam egy ígéretes jelöltet. Ez a csillag az aug. 8-i zsámbéki képeimen 10,7 magnitúdó fényességű volt, míg a öt nappal korábbi (aug. 3/4-i éjszaka készített) referencia képeimen még sokkal halványabb, 11,7 magni volt a fényessége.
A VSX változócsillagkatalógus azt írta, hogy a megadott helyen egy 12,5 magni átlagfényességű, 0,6 magnitúdú amplitúdójú, 418 nap periódusú félszabályos változócsillag (ASASSN-V J195442.95+172212.6) található. Ami viszont meglehetősen furcsa, hogy egy ilyen hosszú periódusú változó egyik napról a másikra 1,5 magnitúdót fényesedjen! Ezért feltételeztem, hogy ez valójában egy szimbiotikus változócsillag eddigi első ismert kitörése lehet.
Az ASAS-SN égboltfelbolfelmérő program legfrissebb mérései még jobban fokozták a gyanúmat, mert azokból egyértelműen látszott, hogy aug. 3. után hirtelen felfényesedett többi mint egy magnitúdót (különösen aug. 5 és 6. között fényesedett sokat: 0,85 nap alatt 0,9 magnitúdót), 11,1 magnitúdó fényességig jutva. Ezt követően pedig a saját méréseim szerint még tovább fényesedett kb. 10,7 magnitúdóig. Ez már elég volt ahhoz, hogy rászánjam magam arra, hogy beküldjem a felfedezést a CBAT TOCP oldalra. A csillag koordinátái alapján az általam talált objektum TCP J19544251+1722281 jelöléssel került fel a listára.
Ezt követően levelet írtam Somogyi Péter amatőrcsillagász ismerősömnek, amelyben arra kértem, próbáljon meg színképet készíteni erről a csillagról. Sajnos Peti aznap éjjel nem volt távcső közelben, viszont riasztotta a változócsillagok színképfelvételeire szakosodott amatőrcsillagász hálózat, az ARAS tagjait. Paolo Berardi olasz amatőrcsillagász csütörtök éjszaka készített színképfelvételei gyorsan merősítették, hogy egy kitörésben levő szimbiotikus változócsillagot találtam. Tordai Tamás pedig V szűrős CCD felvételekkel erősítette meg azt a tényt, hogy a csillag fényessége tényleg kb. 10,7-10,8 magnitúdóig emelkedett a napokban.
Tordai Tamás CCD felvétele a Nyíl csillagképben talált fényes változócsillagról, amelyet egy 25cm-es távcsővel készített augusztus 9-én este.
Mivel a TCP J19544251+1722281 ill. ASASSN-V J195442.95+172212.6 elnevezést elég körülményes megjegyezni és leírni, szerencsére a VSX adminisztrátora is jóváhagyták a Vend47 elnevezést is, így a csillagról készült észleléseinket már ezen a könnyebben megjegyezhető rövid nevén is beküldhetjük, és ha AAVSO térképet akarunk gyártani a VSP-ben, akkor is elég begépelni annyit, hogy Vend47.
A Vend47-ről Paolo Berardi által készített első, kis felbontású színkép, amelyen világosan látszanak a szimbiotikus változócsillagokra jellemző hidrogén és hélium emissziós vonalak.
Sajnos, péntek éjszaka felhős volt az ég a tarjáni táborban, ezért nem tudtunk friss méréseket készíteni a csillagról, viszont időközben értesítettem a csillag hirtelen kitöréséről a szimbiotikus változócsillagok egyik legismertebb szaktekintélyét, Ulysse Munari professzort (Padovai Egyetem), aki jelezte, hogy munkatársaival együtt péntek este UBVRI fényességméréseket, valamint kis- és nagyfelbontású színképeket is fog készíteni az észak-olaszországi Asiago Obszervarórium 86 cm-es illetve 1,22 méteres távcsöveivel. Időközben Paolo is jelezte, hogy nagyobb felbontású színképet is készít erről a szimbiotikus változóról, és az ARAS fórumán is láttam, hogy francia amatőrök is készítettek színképfelvételeket a csillagról.
Mivel Munari professzor még péntek este jelezte, hogy a várható észleléseik felhasználásával tervezi, hogy erről az újonnan felfedezett új szimbiotikus változóról kiad egy közleményt az Astronomers' Telegramban (ATEL), egész este illetve reggel izgatottan lestem a postafiókomat, hogy tényleg sikerült-e megfigyelniük a csillagot. Végül szombat dél körül jelent meg az ATEL 11937. számában a hivatalos közleményünk arról, hogy egy új, éppen "forró típusú" kitörésen áteső szimbiotikus változót találtam a szerdai fényképeimen: HBHa 1704-05: a bright and newly discovered symbiotic star, currently undergoing an "hot-type" outburst.
A közleményből, amelyben mint a kitörés felfedezője társzerzőként én is szerepelek, kiderül, hogy egy 11 500 fényévnyire található, egy vörös óriásból és egy fehér törpéből álló szoros kettőscsillag hirtelen felfényesedését figyeltük meg. A rendszer fényessége a B sávban (kék szín) 2,3 magnitúdóval nőtt meg néhány nap alatt, és egyre kékebb lett. Sok erős emissziós vonal figyelhető meg az ultraibolya tartományban, amely arra utal, hogy a hűvösebb vörös óriásból kiáramló csillagszelet ionizálta a forró komponens 100 ezer K fokra növekvő hőmérsékletű sugárzása.
* * *
Mivel a TCP J19544251+1722281 ill. ASASSN-V J195442.95+172212.6 vagy a HBHa 1704-05 elnevezést elég körülményes megjegyezni és leírni, szerencsére a VSX adminisztrátora is jóváhagyták a Vend47 elnevezést is, így a csillagról készült észleléseinket már ezen a könnyebben megjegyezhető rövid néven is beküldhetjük, és ha AAVSO térképet akarunk gyártani a VSP-ben, akkor is elég begépelni annyit, hogy Vend47.
A Vend44 1,2 fokos léptékű AAVSO térképe. A fényes, kb. 8 magnitúdós csillagokból álló V alakú csillagsor a Lorenzin 4 aszterizmus.
Szombat éjjel végre vizuálisan is tudtam végre észlelni a Vend47-et: 11,0 magnitúdó volt a fényessége. Szintén szombat este Somogyi Peti is tudott színképfelvételt készíteni a Vend47-ről. Tordai Tamás CCD V mérései valamint a saját DSLR képeim alapján úgy néz ki, hogy a Vend47 fényességnövekedése leállt, és szerda este óta fényessége közel állandósult vagy lassú csökkenést mutat 10,87-10,9V környékén.
Érdemes lenne a következő hónapokban rendszeresen nyomon követni e szimbiotikus változócsillag fényváltozását: az észleléseket, kérjük beküldeni az MCSE Változócsillag Szakcsoport számára! A vizuális észlelések mellett az UBVRI szűrős CCD méréseket valamint az átalakítatlan DSLR kamerával készített méréseket is várjuk. Különösen a fotometriai B ill. U szűrős megfigyelések lehetnek érdekesek, mert ha jól sejtem, a színképek alapján ott zajlanak az igazán izgalmas dolgok.
A Vend47 mintegy 1,5 fokra délre található az M71 gömbhalmaztól, így mélyég-észlelők és asztrofotósok számára is izgalmas célpont lehet. Sőt, Sánta Gábor tájékoztatása szerint a Vend47 a Lorenzin 4 aszterizmusban található, így a mélyég-rovat is várja a megfigyeléseket. A beküldésre az észlelésfeltőltőt használjuk!
Frissítés: Kedd este kijött az AAVSO Alert Notice 648. száma is, amely a Vend47-ről szól, és felhívást tartalmaz a csillag rendszeres észlelésére:
Alert Notice 648: Semiregular variable reclassified as symbiotic: outburst of ASASSN-V J195442.95+172212.6 = Vend47 (Sge)
Beszélgetés a Vend47 felfedezése ürügyén a KarcFM rádióban:
VálaszTörléshttps://karcfm.hu/archiv/karcolat-2018-08-29-1300-1400/