A NASA műholdja is észlelte a magyar amatőrcsillagász által felfedezett különleges változócsillag kitörését

Hét évnyi kitartó változócsillag-kereső munka után augusztus elején Fidrich Róbert amatőrcsillagász detektálta egy korábban halvány változócsillag fényes kitörését. A Nyíl csillagképben található különleges (szimbiotikus) változócsillagot ezen a héten a NASA által 2004-ben föld körüli pályára állított Swift műhold röntgen és ultraibolya műszereivel is megfigyelték.

 Fantáziakép egy szimbiotikus változócsillagról, az R Aquarii-ről. (Forrás: STScI, Dana Berry)

Fidrich Róbert amatőrcsillagász a változócsillagok közel harmincévnyi rendszeres vizuális megfigyelése után mintegy hét évvel ezelőtt kezdett el digitális fotózással foglalkozni. Ekkor indította el a Vendégcsillag-kereső programot azzal a reménnyel, hogy ismert változócsillagok digitális fényességmérése mellett egyszer majd egy “vendégcsillagot” (nóvát, törpe nóvát, esetleg szupernóvát) is sikerül felfedeznie. Augusztus 8-án egy korábbról már ismert, 418 napos periódusban pulzáló vörös óriáscsillag hirtelen kifényesedését észlelte, s e gyors fényesedés mértéke azonban a csillag típusa alapján képtelenség lett volna. A szokatlanul felfénylett változócsillag az újonnan észlelt jelensége miatt a Vend47 nevet kapta. [1]

A gyanúsan viselkedő változócsillagról a tapasztalt amatőrcsillagász azt feltételezte, hogy egy különleges és igen ritka típusba tartozhat, ún. szimbiotikus kettős lehet. A felfedezés hírére hazai és külföldi hivatásos- és amatőrcsillagászok is megfigyeléseket, méréseket végeztek a csillagon, s igazolták annak különös kifényesedését. A csillag fényességének és színképének változásait az augusztus 11-én közzé tett hivatalos bizonyítását követően világszerte sokan követték, a változócsillagok megfigyelőit összefogó Amerikai Változócsillagészlelők Társasága (AAVSO) felhívására.

A Vend47 szimbiotikus változócsillag a kitörés felfedezése után néhány nappal. (Fotó: Majzik Lionel)

Az elmúlt napokban az is kiderült, hogy augusztus végén a NASA Swift nevű csillagászati műholdja röntgen- és ultraibolya tartományban mérő műszerei is megvizsgálták a csillagot, annak felfedezése után 19 nappal, s e mérések is azt igazolják az előzetes elemzések alapján, hogy valóban a ritka szimbiotikus változók közé tartozhat.

A NASA által 2004-ben föld körüli pályára állított Swift műhold (teljes nevén Neil Gehrels Swift Observatory)

Mik azok a változócsillagok?

A csillagok életének túlnyomó része unalmas, sokszor évmilliárdokon keresztül csak szép lassan elégetik hidrogénkészletüket, és a felszabaduló energiát fény formájában kibocsátják. Az igazán izgalmas rész a születő csillagok élete és a csillagok életének végállapota, amikor változtatják a fényességüket - és más fizikai paramétereiket is. Ez az, amikor változócsillagként figyelhetjük meg őket, s a Tejútrendszer sok százmilliárd csillaga közt azonban mindössze 540 ezer ismert változót tart nyilván az ezeket összefoglaló legnagyobb katalógus. A csillagok életében az asztrofizikusok által is hasznosítható megfigyeléseket e csillagászati értelemben igen rövid időszakok adják, s ezekből lehet a csillagok életeseményeinek fizikai lefolyására vonatkozó elméleteket csiszolni is. [2]

A szimbiotikus változócsillagok osztálya egy ritka, szűk csoport, mindössze körülbelül száz szimbiotikus változócsillagot ismerünk eddig.  Szimbiotikus változócsillagok általában egy vörös óriásból és egy fehér törpéből álló rendszerek, amelyben a csillagok nagyjából olyan távolságra keringenek egymástól, mint a Földünk a Naptól. A szimbiotikus változócsillagok általában egyszerre mutatják egy hosszú periódusú változócsillag jellemzőit, emellett időnként hirtelen fényességkitöréseket produkálnak, ez utóbbi események megfigyelése adja a leghasznosabb információt róluk. A felfényesedésüket a feltételezések szerint annak köszönhetik, hogy a páros hűvösebb vörös óriás tagjáról a forró fehér törpe „elszippantja” a gázokat, s e folyamat során a gázok ionizálódnak.[3]
A Fidrich Róbert által felfedezett Vend47 a változócsillagok e ritka csoportjának fényesebb tagjai közé tartozik, s akár már egy 8-10 centiméteres távcsővel is megfigyelhető.

Jegyzetek:

[1] Részletes beszámoló a felfedezés történetéről.
[2] Bővebb információ a változócsillagokról különös tekintettel a szimbiotikus változócsillagokról.
[3] Kapcsolódó cikk a Meteor szeptemberi számából: R Aquarii, a ködös múltú és jelenű szimbiotikus kettős

Fidrich Róbert - Landy-Gyebnár Mónika

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fényes szupernóva az M101-ben

Vend51 = AT 2023oom: a slow nova in the Andromeda galaxy

Vend51 = AT 2023oom: új extragalaktikus nóva az Androméda-ködben