Nóva a Kígyó csillagképben
Szombat este, Nisimura Hideo japán amatőrcsillagász felfedezett egy 12,1 magnitúdó fényességű nóvát a Kígyó csillagképben. A már valószínűleg halványodó vendégcsillagot hétfő délben végre nekem is sikerült lefotóznom az iTelescope.net hálózat 25cm új-mexikói távcsövével 13,9V fényességnél.
A halványodó nóva a 2x90s V-szűrővel készített összegképen.
Vasárnap hajnalban jött szembe a hír internetes fórumokon, hogy még szombat este, febr. 22.84 UT-kor (helyi idő szerint Japánban már vasárnap reggel volt) Nisimura Hideo amatőrcsillász talált egy 12,1 magnitúdó fényességű nóva-jelöltet a Kígyó csillagképben. Az Nemzetközi Csillagászati Unió által az ilyen tranziens jelenségek bejelentésére szolgáló CBAT TOCP honlapon a csillag a TCP J18104219-1534184 ideiglenes jelölést kapta. A felfedező által megadott pozíciók alapján Partick Schmeer talált egy 20 magnitudó fényességű lehetséges szülőcsillagot (progenitor), amit figyelembe véve egy 8 magnitúdó alapján törpe nóva kitörésre gyanakodott.
Sajnos nálunk éppen borult volt az ég aznap reggel, de a pesterzsébeti udvarunkból egyébként sem lett volna esélyem lencsevégre kapni a jelöltet, amelyről akkor még nem készültek megerősítő felvételek (az ASAS-SN égboltfelmérő program is utoljára novemberben észlelte ezt az égterületet). Ezért megpróbáltam az iTelescope spanyolországi távcsövével lefotózni a jövevényt, de a szerver azt a választ adta, hogy az ottani távcsővel ez az égterület nem látható. Ezért távcsőidőt foglaltam az új-mexikói 25-es reflektorra, de később kiderült, hogy - valószínűleg a rossz idő miatt - aznap éjjel nem volt nyitva az obszervatórium. Szintén sikertelenül jártam a kaliforniai és az ausztráliai távcsövekkel. Időközben riasztottam Kocsis Antal barátomat, hátha a Slooh távcső hálózatával neki sikerült lefotóznia a vendégcsillagot.
Időközben kiderült, hogy a másik ismert japán nóvavadász Kodzsima Tadasi kb. 40 perccel Nisimura-szan felfedezése előtt lefotózta a csillagot 11,8 magnitúdó fényességnél. A nóva-jelölt utáni sikertelen hajszát követően megpróbáltam utánanézni, hátha észlelte időközben az ASAS-SN csapat. Meglepetésemre valamikor vasárnap délelőtt már született róla ASAS-SN észlelés: 13,86g fényességet mértek (Sloan g szűrővel). Mivel a japán amatőrök szűrő nélküli CCD ill. DSLR kamrás mérése és az ASAS-SN mintegy 2 magnitúdó különbség volt, ez arra utalt, hogy a csillag elég vörös, ami alapján úgy véltem, hogy mégsem törpe nóva kitöréssel van dolgunk - akkor ugyanis kék színű lett volna -, hanem klasszikus nóva robbanást láthatunk.
Vasárnap este megis érkezett Elias Aydi és munkatársainak közleménye az ATel 13517. számában, hogy a Las Campanas Observatory 2,5m-es Irenee du Pont távcsövével sikerült színképfelvételt készíteniük a jövevényről, és az megerősítette hogy tényleg galaktikus nóvát fedezett fel Nisimura-szan. Hétfő reggel Tagucsi Kenta és Maehara Hirojuki az ATel 13519. számában megerősítette, hogy egy klasszikus nóváról van szó, röviddel a maximum utáni állapotban figyelhető meg.
Hétfő reggel újra próbálkoztam a spanyolországi távcsővel, de amint várható ekkor sem látszott onnan a nóva környéke. Szerencsére hétfő kora délután az új-mexikói 25cm-es távcsővel már sikerrel jártam, és sikerült készíteni 2x90s V-szűrős és 2x60s I-szűrős képeket. Addigra már Kijota Szeiicsi japán amatőr és Berto Monard dél-afrikai amatőrök is észlelték a nóvát, viszont az általuk kimért pozíciók között kb. 3,2" eltérés volt, ezért Patrick kérte, hogy készítsek asztrometriát én is, hogy el lehessen dönteni, melyik a helyes pozíció. A Kijota-szan által megadott pozíció alapján ugyanis úgy tűnt, mégsem a Patrick által korábban gyanított csillag a progenitor, de ha az a pozíció pontatlan, akkor már egészen más a leányzó fekvése. Ezért a VaST segítségével kimértem a képeket, és a koordinátákra nálam 18:10:42.29 -15:34:18.5 (J2000.0) jött ki, ami a Berto Monard-féle pozícióhoz áll közelebb. Ami a nóva fényességét illeti, arra 13,896V ill. 10,840V jött ki, szóval tényleg vörös a csillag, és a többi V ill. I-szűrős mérésekkel összehasonlítva egyértelműen halványodott vasárnap óta. Az éjszaka kijött az AAVSO Alert Notice 701. száma a Nova Ser 2020-ról, amelyben az én észleléseim is szerepelnek.
Az (infravörös) I-szűrővel készített CCD-felvételen sokkal fényesebb a nóva, ez is azt mutatja, hogy jó vörös.
Időközben Kocsis Antinak is sikerült lefotóznia a nóvát a Slooh hálózat egyik chilei távcsövével. Remélem, rövidesen FITS formátumban is megkapom mindhárom CCD-felvételt, és ha azokon is ki tudjuk mérni a nóva pontos pozícióját, az már egyértelműen megerősíti, hogy hol kell keresnünk a szülőobjektumot.
Kocsis Antal L-szűrős CCD felvétele a Nova Ser 2020-ról
Az ismert Messier 16 emissziós köd és nyílt halmaztól (Sas-köd) ill. az M17 emissziós ködtől (Omega-köd) mindössze kb. 2-3 fokra DNY-ra ill. NY-ra található Nova Ser 2020 egyébként idén már a második galaktikus nóva. Jó dél-keleti kilátással rendelkező észlelőhelyekről érdemes megpróbálni lefotózni a halványodó vendégcsillagot.
A Nova Ser 2020 AAVSO-térképe
A január végén felfedezett Nova Sgr 2020 hazai megfigyelésére -29 fokos deklinációja miatt akkor még nem volt esély, és robottávcsövekkel sem sikerült megfigyelnem a felfedezést követő másfél napon belül, ezért arról még nem írtam. Mindenesetre, az idei év első fele picit mozgalmasabbnak ígérkezik mint a tavalyi első fél év, bár 2019-et meg sem közelíti, mert két évvel ezelőtt ilyenkor már 6 (!) galaktikus nóvánál jártunk - igaz, azok egyike sem volt tőlünk látható.
A halványodó nóva a 2x90s V-szűrővel készített összegképen.
Vasárnap hajnalban jött szembe a hír internetes fórumokon, hogy még szombat este, febr. 22.84 UT-kor (helyi idő szerint Japánban már vasárnap reggel volt) Nisimura Hideo amatőrcsillász talált egy 12,1 magnitúdó fényességű nóva-jelöltet a Kígyó csillagképben. Az Nemzetközi Csillagászati Unió által az ilyen tranziens jelenségek bejelentésére szolgáló CBAT TOCP honlapon a csillag a TCP J18104219-1534184 ideiglenes jelölést kapta. A felfedező által megadott pozíciók alapján Partick Schmeer talált egy 20 magnitudó fényességű lehetséges szülőcsillagot (progenitor), amit figyelembe véve egy 8 magnitúdó alapján törpe nóva kitörésre gyanakodott.
Sajnos nálunk éppen borult volt az ég aznap reggel, de a pesterzsébeti udvarunkból egyébként sem lett volna esélyem lencsevégre kapni a jelöltet, amelyről akkor még nem készültek megerősítő felvételek (az ASAS-SN égboltfelmérő program is utoljára novemberben észlelte ezt az égterületet). Ezért megpróbáltam az iTelescope spanyolországi távcsövével lefotózni a jövevényt, de a szerver azt a választ adta, hogy az ottani távcsővel ez az égterület nem látható. Ezért távcsőidőt foglaltam az új-mexikói 25-es reflektorra, de később kiderült, hogy - valószínűleg a rossz idő miatt - aznap éjjel nem volt nyitva az obszervatórium. Szintén sikertelenül jártam a kaliforniai és az ausztráliai távcsövekkel. Időközben riasztottam Kocsis Antal barátomat, hátha a Slooh távcső hálózatával neki sikerült lefotóznia a vendégcsillagot.
Időközben kiderült, hogy a másik ismert japán nóvavadász Kodzsima Tadasi kb. 40 perccel Nisimura-szan felfedezése előtt lefotózta a csillagot 11,8 magnitúdó fényességnél. A nóva-jelölt utáni sikertelen hajszát követően megpróbáltam utánanézni, hátha észlelte időközben az ASAS-SN csapat. Meglepetésemre valamikor vasárnap délelőtt már született róla ASAS-SN észlelés: 13,86g fényességet mértek (Sloan g szűrővel). Mivel a japán amatőrök szűrő nélküli CCD ill. DSLR kamrás mérése és az ASAS-SN mintegy 2 magnitúdó különbség volt, ez arra utalt, hogy a csillag elég vörös, ami alapján úgy véltem, hogy mégsem törpe nóva kitöréssel van dolgunk - akkor ugyanis kék színű lett volna -, hanem klasszikus nóva robbanást láthatunk.
Vasárnap este megis érkezett Elias Aydi és munkatársainak közleménye az ATel 13517. számában, hogy a Las Campanas Observatory 2,5m-es Irenee du Pont távcsövével sikerült színképfelvételt készíteniük a jövevényről, és az megerősítette hogy tényleg galaktikus nóvát fedezett fel Nisimura-szan. Hétfő reggel Tagucsi Kenta és Maehara Hirojuki az ATel 13519. számában megerősítette, hogy egy klasszikus nóváról van szó, röviddel a maximum utáni állapotban figyelhető meg.
Hétfő reggel újra próbálkoztam a spanyolországi távcsővel, de amint várható ekkor sem látszott onnan a nóva környéke. Szerencsére hétfő kora délután az új-mexikói 25cm-es távcsővel már sikerrel jártam, és sikerült készíteni 2x90s V-szűrős és 2x60s I-szűrős képeket. Addigra már Kijota Szeiicsi japán amatőr és Berto Monard dél-afrikai amatőrök is észlelték a nóvát, viszont az általuk kimért pozíciók között kb. 3,2" eltérés volt, ezért Patrick kérte, hogy készítsek asztrometriát én is, hogy el lehessen dönteni, melyik a helyes pozíció. A Kijota-szan által megadott pozíció alapján ugyanis úgy tűnt, mégsem a Patrick által korábban gyanított csillag a progenitor, de ha az a pozíció pontatlan, akkor már egészen más a leányzó fekvése. Ezért a VaST segítségével kimértem a képeket, és a koordinátákra nálam 18:10:42.29 -15:34:18.5 (J2000.0) jött ki, ami a Berto Monard-féle pozícióhoz áll közelebb. Ami a nóva fényességét illeti, arra 13,896V ill. 10,840V jött ki, szóval tényleg vörös a csillag, és a többi V ill. I-szűrős mérésekkel összehasonlítva egyértelműen halványodott vasárnap óta. Az éjszaka kijött az AAVSO Alert Notice 701. száma a Nova Ser 2020-ról, amelyben az én észleléseim is szerepelnek.
Az (infravörös) I-szűrővel készített CCD-felvételen sokkal fényesebb a nóva, ez is azt mutatja, hogy jó vörös.
Időközben Kocsis Antinak is sikerült lefotóznia a nóvát a Slooh hálózat egyik chilei távcsövével. Remélem, rövidesen FITS formátumban is megkapom mindhárom CCD-felvételt, és ha azokon is ki tudjuk mérni a nóva pontos pozícióját, az már egyértelműen megerősíti, hogy hol kell keresnünk a szülőobjektumot.
Kocsis Antal L-szűrős CCD felvétele a Nova Ser 2020-ról
Az ismert Messier 16 emissziós köd és nyílt halmaztól (Sas-köd) ill. az M17 emissziós ködtől (Omega-köd) mindössze kb. 2-3 fokra DNY-ra ill. NY-ra található Nova Ser 2020 egyébként idén már a második galaktikus nóva. Jó dél-keleti kilátással rendelkező észlelőhelyekről érdemes megpróbálni lefotózni a halványodó vendégcsillagot.
A Nova Ser 2020 AAVSO-térképe
A január végén felfedezett Nova Sgr 2020 hazai megfigyelésére -29 fokos deklinációja miatt akkor még nem volt esély, és robottávcsövekkel sem sikerült megfigyelnem a felfedezést követő másfél napon belül, ezért arról még nem írtam. Mindenesetre, az idei év első fele picit mozgalmasabbnak ígérkezik mint a tavalyi első fél év, bár 2019-et meg sem közelíti, mert két évvel ezelőtt ilyenkor már 6 (!) galaktikus nóvánál jártunk - igaz, azok egyike sem volt tőlünk látható.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése