Szupernóva-dömping a tavaszi égen
Az elmúlt napokban több ígéretes szupernóva felfedezés mozgatta meg a hazai amatőrcsillagászokat. Bár az M100 galaxisban feltűnt SN 2019ehk valószínűleg nem váltja be az előzetes reményeket, a Vadászebek csillagképben található NGC 5353-ban május elsején felfedezett Ia-pec typusú SN 2019ein esetében akár még a vizuális megfigyelők is megpróbálkozhatnak. Ez utóbbit szombat éjjel nekem is sikerült lefotóznom az iTelescope.net hálózat új-mexikói állomásának 43,1cm-es távcsövével. Ekkor már 15,82V volt a fényessége, s úgy tűnik még mindig fényesedik ez a vendégcsillag. A fotografikus észlelők megpróbálkozhatnak az NGC 4162 galaxisban feltűnt SN 2019edo észlelésével is, valamint akinek van hozzáférése egy déli égen működő távcsőhöz, az az NGC 2207-ben feltűnt ASASSN-19kz (AT 2019eez) szupernóva-jelöltről is készíthet felvételeket. Aki pedig fotózta valaha a Szélkerék galaxist (M101), átnézheti régebbi fotóit, hátha látszik rajta az M101 közelében látható NGC 5474 galaxis mellett április végén felfedezett Sielewicz 1 flercsillag valamelyik kitörése.
SN 2019ehk az M100 galaxisban
Április utolsó napján riasztotta Sárneczky Krisztián a hazai amatőrcsillagászokat, hogy van egy ígéretes, egyelőre kb. 16,5 magnitúdó fényességű szupernóva a Bereniké Haja csillagképben található M100 galaxisban. A hír hallatára sokan reménykedtek, hogy végre lesz egy jól észlelhető, fényes szupernóva, hiszen ebben a galaxisban 1979-ben már volt egy fényes vendégcsillag (SN 1979C), amely 12,2 magnitúdó maximális fényességet ért el, amelyet akkoriban magyar amatőrök is megfigyeltek, továbbá az SN 2006X is kb. 13,5 magnitúdót ért el. Sajnos viszonylag hamar kiderült, hogy az SN 2019ehk nem Ia típusú, hanem kollapszár szupernóva, ráadásul a galaxis magja közelében található por miatt erős a vörösödés (fénykioltás), emiatt valószínűleg jóval halványabb lesz a maximális fényessége, így vizuálisan csak nagy távcsővel lesz rá esély. A digitális technikával észlelők közül viszont többen is sikeresen lefotózták az M100-ban feltűnt fiatal szupernóvát. Sebestyén Attila csongrádi amatőrcsillagász egy ideje már rendszeresen fotóz galaxisokat szupernóva-keresési céllal. Az M100-ról volt is egy április 12-én készült referencia képe. A mellékelt animáción szépen látszik, hogy a szupernóva szinte a "semmiből" fényesedett fel. Majzik Lionel az iTelescope.net hálózat új-mexikói állomásának 43,1 cm-es távcsövével május 3-án készített fotói alapján a szupernóva fényessége 16,32TG (+-0.08) volt.
Sebestyén Attila csongrádi amatőrcsillagász animációján szépen látszik, hogy a szupernóva szinte a "semmiből" fényesedett fel az SN 2019ehk. A képek egy 15 cm-es távcsőre szerelt ASI 174MM kamerával készültek.
Majzik Lionel az iTelescope.net hálózat új-mexikói állomásának 43,1 cm-es távcsövével május 3-án készített fotóján az M100-ban feltűnt SN 2019ehk mellett számos, halványabb szomszédos galaxis is szépen látszik. (A színes kép összesen 57 perc záridővel készült: 3x600s L, 3-3x180s R,G,B-szűrőkkel készült felvételek összegképe.)
A Brlás Pál által az M100-ról spirálgalaxisról az iTelescope.net hálózat T33-as távcsövével készült felvételen piros nyíllal van bejelölve az SN 2019ehk szupernóva.
Farkasréti György egy 250/1200 Skywatcher FlexGoto dobson-távcsőre (!) szerelt, hűtött Asi294McPro kamerával fotózta le az M100-ban feltűnt SN 2019ehk szupernóvát Hajmáskérről.
Ínyenceknek: SN 2019edo az NGC 4162 galaxisban
Május 1-jén hajnalban jött egy hír az ATel #12708-ben egy SN 2019ehp jelű szupernóváról, amely az NGC 4162-ben tűnt fel, és színképe alapján II-es típusba sorolták. Pár órával később viszont a TNS-szerverről eltűnt az SN 2019ehp. Azt gyanítottam, hogy ezt a szupernóvát korábban már más is felfedezte, ezért törölhették a rekordot a TNS-ről. Sárneczky Krisztián viszonylag hamar kiderítette, hogy valóban ez történt, SN 2019edo néven már szerepelt a rendszerben a csillag. A robbanó csillagot elsőként az ASAS-SN égboltfelmérő csapata fedezte fel április 27-én 16,7 magnitúdó fényességnél, majd tőlük függetlenül többen is felfedezték ezt a szupernóvát (pl. az ATLAS csapata). Április 30-án az ATLAS mérései szerint 16,3 magnitúdó volt a fényessége (cián szűrővel).
Mivel az NGC 4162 galaxis fényessége csupán 12,8 magnitúdó, és az SN 2019edo egy II-es típusú szupernóva, nem sok esély van rá, hogy vizuális észlelők kistávcsővel elkapják, viszont digitális technikával érdemes megpróbálkozni.
Az SN 2019edo (ASASSN-19kx) keresőtérképe.
SN 2019ein: ígéretes szupernóva az NGC 5353-ban
Szombat este bukkantam rá a hírek között, hogy az ATLAS égboltfelmérő program csapata még május 1-jén talált egy ~18,2 magnitúdó fényességű szupernóvát Vadászebek csillagképben található NGC 5353 galaxisban, amely mindössze 1,2 fok távolságra az R CVn mira változótól.
A péntek hajnalban készült színképek szerint az SN 2019ein egy fiatal, Ia-pec típusú szupernóva, akkor még kb. 13 nappal lehetet a maximum előtt, szóval várhatóan még tovább fog fényesedni. A galaxis távolságmodulusa alapján az NGC 5353-ban egy klasszikus Ia típusú SN akár kb. 13,5 magniig is felfényesedhet, de az Ia-pec típusnál nem tudom, mekkora a jellemző maximumfényesség, és az eddigi hírekből nem derült ki, hogy van-e a galaxisban hasonló mértékű vörösödés (fényelnyelés), amely miatt az SN halványabb lehetne az elméleti várt maximumfényességnél.
A Zwicky Transient Factory égboltfelmérő program mérései szerint május 3-án pénteken már 16,64g' volt a fényessége, tehát a felfedezés óta elég sokat fényesedett.
A május 4/5-én szombat éjjel az itelescope.net új-mexikói 43,1cm-es távcsövével készített 2x60s V-szűrős képeim alapján a fényessége 15,82V volt. Úgy tűnik, még mindig fényesedik.
Az eddig elérhető utolsó negatív észlelések szerint ápr. 27-én hajnalban még 20,8 magni alatt lehetett, 27-én délben pedig halványabb volt 19,3 magninál. Ha valaki fotózta esetleg az NGC 5353 környékét ápr. 27 és május 1. között, érdemes megnézni a felvételeket, hátha lesz még felfedezés előtti észlelés a szupernóváról.
Frissítés: Brlás Pál május 13-án hajnalban lefotózta az SN 2019ein-t az egyik új-mexikói kb. 60 centis táv-csővel. A képet kimérve a fényességre 14,15V (+-0,02) jött ki, szóval úgy néz ki, tényleg fényesedik még. Egy nappal később, május 14-én hajnalban egy 43,1 cm-es új-mexikói táv-csővel készített fotóimon még fényesebbnek, kb. 14,08V (+-0.01) magnitúdónak mértem a szupernóvát, szóval, úgy néz ki, hogy egy nap alatt kb. 0,07 magnit fényesedett.
Az SN 2019ein szupernóva az NGC 5353 galaxisban. Az iTelescope.net hálózat új-mexikói állomásának 41,3 cm-es távcsövével készített 2x60s V-szűrős CCD-felvételeim összegképe. A fotón az NGC 5353 mellett több galaxis is látható, többek között a kép jobb felső részén az NGC 5350 horgas spirálgalaxis. Sánta Gábor, a Meteor mély-ég rovatának vezetője tájékoztatása szerint az NGC 5353 a Hickson 68 halmaz központi tagja, ezért igazán különleges mélyeges csemege is!
A fenti animáción szépen látszik, hogy kilenc nap alatt kb. 1,7 magnit fényesedett az NGC 5353 galaxisban feltűnt SN 2019ein szupernóva! A képeket május 4-én ill. május 13-án készítettem az iTelescope.net hálózat új-mexikói 43,1cm-es táv-csövével. Az animáción mindkét éjszakáról 2x60s V-szűrős CCD-felvétel összegképei szerepelnek.
ASASSN-19kz (AT 2019eez): szupernóva-jelölt a téli/déli égen
Brlás Pál küldött egy fotót az ASAS-SN csapat által az NGC 2207 galaxisban ápr. 27-én felfedezett 16,8 magni fényességű ASASSN-19kz (AT 2019eez) szupernóva-jelöltről. Erről a vendégcsillagról még nem született színképi megerősítő felvétel, de nagy valószínűséggel tényleg szupernóva. Sajnos, az NGC 2207 nem igazán késő tavaszi objektum, a Nagy Kutya csillagképben található, a téli égen. Ezért mostanában már csak azok tudják észlelni, akiknek van hozzáférésük valamilyen féltekén (de legalábbis tőlünk jóval délebbre fekvő) távcsőhöz. A galaxis távolságmodulusa alapján az ASAS-SN csapat kb. -16,5 magnitúdóra becsülte e vendégcsillag abszolút fényességét, így ha Ia típusú szupernóva lenne, akkor elvileg akár még 14 magnitúdóig is felfényesedhetne. A Brlás Pál által május 4-én készített képen a szupernóva-jelölt fényessége 16,2CV volt.
Az ASASSN-19kz (AT 2019eez) a Brlás Pál által az iTelescope.net T40-es távcsövével 2019. május 4-én este készített felvételen.
Sielewicz 1: egy 8 magnis felfényesedést produkáló flercsillag az M101 közelében, 9'-re az NGC 5474 galaxistól.
A végére kicsit más (nem szupernóva, bár tranziens):
Ápr. 22.86-22.92 UT között H. Sielewicz litván (amatőr?) csillagász az M101 környékéről (Szélkerék-galaxis) környékéről készített 60s-es CCD-felvételein elkapta egy flercsillag kitörését. A csillag az első képen még nem látszott semmi 19,6 magni határfényességig, a másodikon viszont már kb. 15,7 magnis volt a flercsillag. Ezt követően szép gyorsan elhalványodott. Archív felvételeken az adott helyen egy kb. 23,7 magni fényességű vörös csillag látható, vagyis a csillag kb. 8 magnit fényesedett húsvét hétfő éjszakáján.
Az ilyen hatalmas felfényesedést produkáló flercsillagok elég ritkának számítanak, ezért érdemes átnézni az M101 környékéről készített fotóitokat, hátha nektek is sikerült lefotóznotok a csillag kitörését. a flercsillag az M101 magjától 46'-re délre, az NGC 5474-től 9'-re NYDNY-ra található.
A Sielewicz 1 ápr. 22-i kitörésének fénygörbéje.
További részletek: ATEL #126999
(Folyt. köv.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése