Hajsza egy nóva-jelölt nyomában
Három kontinensen keresztül, négy távcsővel próbálkozva végül egy héten belül már a második nóva-jelöltet sikerült megerősíteni robottávcsöves felvételeimmel. A Nisimura Hideo japán amatőrcsillagász által szerda este a Skorpió csillagképben felfedezett 11 magnitúdós PNV J17180658-3204279 nóvajelöltet kalandos próbálkozások után sikerült lefotózni az iTelescope hálózat 51cm-es ausztráliai távcsövére szerelt CCD kamerával, s később a csillag pontos pozícióját is ki tudtam mérni.
Tegnap reggel Patrick Schmeer német amatőr riasztotta különböző internetes fórumokon a változócsillagok iránt érdeklődő csillagász közösség egy részét, hogy a tapasztalt japán nóvavadász Nisimura Hideo talált egy fényes, 11 magnitúdós nóva-jelöltet a Skorpió csillagképben. A felfedezést akkor még senki nem erősítette meg. A Nova Muscae 2018 vasárnapi robottávcsöves megerősítésével kapcsolatos pozitív tapasztalatokon felbuzdulva, úgy döntöttem ismét megpróbálkozom a friss jövevény megfigyelésével. Ez az észlelés viszont nem is volt olyan egyszerű, mint gondoltam volna. A nóva-jelölt ugyanis olyan pozíción található, hogy megfigyelésére csak hajnalban, a csillagászati szürkület perceiben van lehetőség.
A nóva-jelölt -32 fokos deklinációja miatt arra semmi esélyem nem lett volna, hogy Pesterzsébetről észleljem a jövevényt, mert még megfelelő déli horizonttal rendelkező észlelőhelyről is csak egy-két hónap múlva lenne látható. Ezért az első ötletem az volt, hogy az iTelescope.net hálózat ausztráliai állomásának 9 cm-es távcsövére (T13) foglalok távcsőidőt. Időközben viszont rájöttem, hogy ahhoz hogy Ausztráliából látható legyen a kérdéses égterület, még több mint 8 órát kell várni, márpedig az ilyen nóva-feldezéseknél minden perc számít, ezért gondoltam, megpróbálom észlelni az új-mexikói 10 centis távcsővel (T5) is. A heavens-above.com alapján megnéztem, mikorra várható, hogy már a látóhatár fölé emelkedik a Skorpió déli része, lefoglaltam a távcsőidőt és beállítottam, hogy szeretnék készíteni 2-2 egyperces ill. félperces képet a megadott pozícióról. Bár megérkezett postafiókomba az értesítés, hogy a távcsővel elkezdték az átalam tervezett észlelést, de arról már nem jött hír, hogy el is készültek volna a kért képek. Valószínűleg Új-Mexikóból nézve ekkor még túl alacsonyan volt a célpont.
Ezért még nagyobb izgalommal vártam, hogy sikerül-e észlelni a nóva-jelöltet az ausztrál távcsővel. Időközben már itthon is beesteledett, és egy amatőrcsillagász ismerősömmel volt találkozóm, aki nemrég vágott bele a változócsillag-keresésbe. A Kálvin tér közelében beültünk egy vendéglőbe, és beszélgetésbe elegyedtünk. Fél 7 környékén már izgatottan vártam az értesítéseket az iTelescope hálózattól. Az első értesítés meg is jött, hogy elkezdte észlelni a rendszer az általam kért égterületet, de hiába kerestem a T13-as távcső tárhelyén az elkészült képeket és vártam levelet, hogy sikeres volt az észlelés, semmi :( Közben teltek a percek, és Ausztráliában is elkezdett pirkadni. Miután meggyőződtem róla, hogy valószínűleg hiába várom a képeket a betervezett észlelésről, gondoltam kézzel elindítok még egy észlelést a 9 centis távcsővel. Erre azt írta ki a rendszer, hogy a kérdéses égterület nem lehet megfigyelni az obszervatóriumból. Valószínűleg még túl alacsonyan volt. Mivel láttam, hogy egy 43 cm-es távcső szabad még, ezért megpróbáltam azzal is észlelni a nóva-jelölt pozícióját. Ugyanaz hibaüzenet. Na jó, akkor vissza a 9 centis távcsőhöz, hátha időközben már feljebb emelkedett a Skorpió. Még mindig semmi. Amikor újra megpróbálkoztam a 43 centis távcsővel, addigra már lecsapott rá egy japán amatőrcsillagász. Láttam viszont, hogy közben felszabadult egy 51 centiméteres távcső (T31), így végül arra a műszerre is bejelentkeztem, és gyorsan beállítottam, hogy kérek 2 db félperces képe V szűrővel. Ebben az esetben már nem kaptam hibaüzenetet, hanem azt válaszolta a rendszer, hogy sikeresen megkezdte az észlelést! Hurrá, már csak a képek elkészültét kell megvárni.
Amint elkészültek a sötétkép- és flat-korrigált képek, letöltöttem őket a szerverről, kicsomagoltam őket, és megnyitottam az IRIS csillagászati képfeldolgozó szoftverrel, majd hagyományos jpg-be exportálás után belenéztünk egy képnézegetővel. Némi forgatás és tükrözést követően összevetve az AAVSO térképpel, sikerült beazonosítani a képen látható csillagalakzatokat, és a nóva-jelöltet is, amely egyértelműen látszott.
A PNV J17180658-3204279 az iTelescope hálózat ausztráliai 51 cm-es távcsővére szerelt V szűrős CCD-kamerával.
A VaST változócsillag-kereső programot ráeresztettem a két képre, hogy meg tudjuk határozni a jövevény pontos pozícióját, de valószínűleg a lassú internet kapcsolat miatt ez elsőre nem sikerült. Mindenesetre, feltöltöttem a Dropboxos tárhelyembe egy kisebb képkivágást, amelyen bejelöltem a Nisimura által felfedezett csillagot, és közzé tettem a megerősítő megfigyelésemet a Csillagászati Táviratok Nemzetközi Irodájának (CBAT) erre a célra kijelölt honlapján. Miután elköszöntem az ismerősömtől, rohantam haza, hátha otthonról sikeresen le tudom futtatni az asztrometriát. Végül harmadszori próbálkozásra sikerült 0,25" pontossággal meghatározni a csillag pontos pozícióját (17:18:06.37 -32:04:27.7), majd kimérni a fényességét (10,722V).
Úgy túnik ez alapján, hogy Nisimura felfedezése óta picit mintha fényesedett volna ez a csillag. Miután ezzel megvoltam, közzé tettem a mérési adatokat is a CBAT honlapján és más internetes fórumokon. Az asztrometria alapján egyelőre annyit lehet mondani, hogy a nóva-jelölt szülő égitestje halványabb lehetett mint 18 magnitúdó, de talán még 20 magnitúdónál is halványabb lehetett. A legközelebb a kérdéses pozícióhoz egy 18,7 infravörös magnitúdó fényességű változócsillag található, amely vizuálisan még halványabb lehet. Ez alapján úgy néz ki, hogy a Nisimura által felfedezett csillag több ezerszeresére fényesedhetett az elmúlt napokban.
Végül három kontinesen keresztül, négy távcsővel próbálkozva sikerült lefotóznom a nóva-jelöltet, megerősíteni hogy tényleg van ott egy fényes csillag, amely korábbi felvételeken nem látszott, és a pontos pozícióját is sikerült meghatározni. Izgalmas kaland volt!
Tegnap reggel Patrick Schmeer német amatőr riasztotta különböző internetes fórumokon a változócsillagok iránt érdeklődő csillagász közösség egy részét, hogy a tapasztalt japán nóvavadász Nisimura Hideo talált egy fényes, 11 magnitúdós nóva-jelöltet a Skorpió csillagképben. A felfedezést akkor még senki nem erősítette meg. A Nova Muscae 2018 vasárnapi robottávcsöves megerősítésével kapcsolatos pozitív tapasztalatokon felbuzdulva, úgy döntöttem ismét megpróbálkozom a friss jövevény megfigyelésével. Ez az észlelés viszont nem is volt olyan egyszerű, mint gondoltam volna. A nóva-jelölt ugyanis olyan pozíción található, hogy megfigyelésére csak hajnalban, a csillagászati szürkület perceiben van lehetőség.
A nóva-jelölt -32 fokos deklinációja miatt arra semmi esélyem nem lett volna, hogy Pesterzsébetről észleljem a jövevényt, mert még megfelelő déli horizonttal rendelkező észlelőhelyről is csak egy-két hónap múlva lenne látható. Ezért az első ötletem az volt, hogy az iTelescope.net hálózat ausztráliai állomásának 9 cm-es távcsövére (T13) foglalok távcsőidőt. Időközben viszont rájöttem, hogy ahhoz hogy Ausztráliából látható legyen a kérdéses égterület, még több mint 8 órát kell várni, márpedig az ilyen nóva-feldezéseknél minden perc számít, ezért gondoltam, megpróbálom észlelni az új-mexikói 10 centis távcsővel (T5) is. A heavens-above.com alapján megnéztem, mikorra várható, hogy már a látóhatár fölé emelkedik a Skorpió déli része, lefoglaltam a távcsőidőt és beállítottam, hogy szeretnék készíteni 2-2 egyperces ill. félperces képet a megadott pozícióról. Bár megérkezett postafiókomba az értesítés, hogy a távcsővel elkezdték az átalam tervezett észlelést, de arról már nem jött hír, hogy el is készültek volna a kért képek. Valószínűleg Új-Mexikóból nézve ekkor még túl alacsonyan volt a célpont.
Amint elkészültek a sötétkép- és flat-korrigált képek, letöltöttem őket a szerverről, kicsomagoltam őket, és megnyitottam az IRIS csillagászati képfeldolgozó szoftverrel, majd hagyományos jpg-be exportálás után belenéztünk egy képnézegetővel. Némi forgatás és tükrözést követően összevetve az AAVSO térképpel, sikerült beazonosítani a képen látható csillagalakzatokat, és a nóva-jelöltet is, amely egyértelműen látszott.
A PNV J17180658-3204279 az iTelescope hálózat ausztráliai 51 cm-es távcsővére szerelt V szűrős CCD-kamerával.
A VaST változócsillag-kereső programot ráeresztettem a két képre, hogy meg tudjuk határozni a jövevény pontos pozícióját, de valószínűleg a lassú internet kapcsolat miatt ez elsőre nem sikerült. Mindenesetre, feltöltöttem a Dropboxos tárhelyembe egy kisebb képkivágást, amelyen bejelöltem a Nisimura által felfedezett csillagot, és közzé tettem a megerősítő megfigyelésemet a Csillagászati Táviratok Nemzetközi Irodájának (CBAT) erre a célra kijelölt honlapján. Miután elköszöntem az ismerősömtől, rohantam haza, hátha otthonról sikeresen le tudom futtatni az asztrometriát. Végül harmadszori próbálkozásra sikerült 0,25" pontossággal meghatározni a csillag pontos pozícióját (17:18:06.37 -32:04:27.7), majd kimérni a fényességét (10,722V).
Úgy túnik ez alapján, hogy Nisimura felfedezése óta picit mintha fényesedett volna ez a csillag. Miután ezzel megvoltam, közzé tettem a mérési adatokat is a CBAT honlapján és más internetes fórumokon. Az asztrometria alapján egyelőre annyit lehet mondani, hogy a nóva-jelölt szülő égitestje halványabb lehetett mint 18 magnitúdó, de talán még 20 magnitúdónál is halványabb lehetett. A legközelebb a kérdéses pozícióhoz egy 18,7 infravörös magnitúdó fényességű változócsillag található, amely vizuálisan még halványabb lehet. Ez alapján úgy néz ki, hogy a Nisimura által felfedezett csillag több ezerszeresére fényesedhetett az elmúlt napokban.
Végül három kontinesen keresztül, négy távcsővel próbálkozva sikerült lefotóznom a nóva-jelöltet, megerősíteni hogy tényleg van ott egy fényes csillag, amely korábbi felvételeken nem látszott, és a pontos pozícióját is sikerült meghatározni. Izgalmas kaland volt!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése