Vendégcsillag-kereső: az előzmények és a kezdetek

Felfedezni jó! Nóvakeresés kis látcsővel. Ismerkedés a digitális fotometriával (CCD-s észlelések a Polarisból). A "mezítlábas" fotometriától az óragépes fotózásig. A Vendégcsillag-kereső program elindítása.



Gyerekkorában minden amatőrcsillagász szeretne üstököst vagy nóvát felfedezni. Ezért minden gyanús égi objektum megdobogtatja a szívét. Én is így voltam vele tizenéves koromban. Emlékszem, amikor a kertünkből észlelve egy 3 centis keresőtávcsővel találtam egy gyanús, üstökös-szerű objektumot a Perszeusz és a Zsiráf csillagkép határán. Persze, viszonylag hamar kiderült, hogy csak egy aszterizmus vagy csillaghalmaz volt. Aztán már változócsillag-észlelő koromban találtam egy csillagot, amely nem szerepelt a khi Cygni térképén. Rögtön értesítettem is erről a Meteor változós rovatának Budapesten élő rovatvezetőjét. Először még ők is azt hitték, hogy nóvát találtam a Hattyúban, és ez a hír még az Esti Hírlapba is bekerült, ahol a "bakonycsernyei kisdiák" felfedezéséről írt a csillagászati ismeretterjesztéssel foglalkozó újságíró. Persze, mire a lap kijött a nyomdából, addigra kiderült, hogy csupán egy térképhibát találtam, és az általam talált csillag szerepel a komolyabb csillagatlaszokban. (Csak hát ekkoriban hazánkban még nem nagyon voltak elterjedtek ezek az atlaszok, nem voltak mobiltelefonról elérhető csillagászati alkalmazások - még vezetékes telefon se nagyon volt a falunkban.) Mindenesetre azért megdobogtatta az ember szívét, hogy talált "valamit" - még akkor is, ha aztán később kiderült, hogy mégsem "vendégcsillagot" talált az ember.

Pár évvel később, a 80-as évek második felében aztán csatlakoztam az AAVSO nóvakereső programjához, és a 7x35-ös távcsövemmel rendszeresen átfésültem a Tejút egyes részeit, hátha feltűnik ott egy galaktikus nóva. Ezt akkoriban úgy csináltuk, hogy az ember megjegyezte, "megtanulta" egy-egy kb. 10x10 fokos égterület összes csillagát 8 magnitúdó határfényességig és várta, hogy felbukkanjon valami égi jövevény. Kedvenceim a Lant, a Hattyú, a Kis Róka és a Pajzs csilagkép egyes égterületei voltak. Időközben még néhány magyar amatőr csatlakozott ehhez a programhoz, de nem jártunk sikerrel, és egy idő után megmaradtam a már ismert változócsillagok rendszeres megfigyelésénél.

Közös CCD-zés a Polaris teraszán

Mintegy két évtizeddel később, 2009 környékén aztán időnként betársultam Tordai Tamás mellé, aki a Polaris Csillagvizsgáló teraszán észlelt változócsillagokat a 28cm-es távcsőre szerelt CCD-kamerával. Többször is én ajánlottam neki célpontot, segítettem beállítani, beazonosítani a kérdéses változócsillagot, lévén a térképhasználaban volt már két és fél évtizednyi tapasztalatom. Valószínűleg az is közelebb vitt a digitális technikához, amikor Éder Iván asztrofotós előadásán elmesélte a PV Cephei változócsillag és a körölötte látható ködösség történetét. A lényeg az, ekkoriban már többször is észleltünk Tordai Tamással közösen a Polaris teraszáról, bár ekkoriban én inkább csak besegítettem a CCD-s változózáshoz.


 A V390 Cephei fiatal változócsillag és az IC1396A köd környéke - a felvételt Tordai Tamással közösen készítettük a Polaris Csillagvizsgáló 28 cm-es távcsövére szerelt ST7-es CCD-kamerával.

A HT Cas törpe nóva szuperpúpjai és fedései - a fénygörbét tordai Tamás készítette a Polaris Csillagvizsgáló 28 cm-es távcsövére szerelt ST7-es CCD-kamerával készített képeink alapján.


KT Eri: egy nóva fotói két héttel a felfedezés előtt

De valószínűleg a végső motivációt az adta, amikor az Eridanus csillagképben 2009 november végén felvedezett kb. 7 magnitúdós nóváról (KT Eri) kiderült, hogy a felfedezé előtt két héttel már látható volt, ráadásul ekkor még sokkal fényesebb volt, 5-5,5 magnitúdó körüli. És amikor közzé tettünk levelezőlistákon egy felhívást, hogy a Leonidák november közepi maximumáról készített meteoros felvételeket érdemes átnézni, mert lehetséges, hogy látható rajtuk a nóva, két magyar amatőrcsillagász, Landy-Gyebnár Mónika és Kocsis Antal alapobjektíves fényképein is megtaláltam a KT Eri-t.

Citizen Sky: az epszilon Aur fedésének észlelése digitális kamerával
Ehhez még hozzá jött, hogy az AAVSO meghirdetett egy kampányt az epszilon Aurigae 2009-2011 közötti fedésének észlelésére a Citizen Sky program keretében, és többek között arra bíztatták az amatőrcsillagászokat, hogy digitális kamerával fotózzák le a szabadszemes csillagot, és az igy készült felvételekről készített méréseket is felhasználják a csillag ritka, 27 évenkénti fedéséről készített fénygörbéhez és egyéb kutatásokhoz. A munka megkönnyítésére ráadásul készítettek egy angol nyelvű DSLR észlelési kézikönyvet is.

Az epszilon Aur 2009-2011. évi fedésének AAVSO fénygörbéje - a Citizen Sky program keretében készült DSLR észleléseik is szerepelnek az ábrán.


"Mezítlábas fotometria"
Így végül 2010 karácsonyára vettünk egy Canon EOS1000D digitális fényképezőgépet az alapobjektív mellett egy 75-300mm-es zoom teleobjektívvel. Tordai Tamástól kaptam kölcsön egy fényképezőgép állványt, és belevágtam az Citizen Sky honlapról megismert "mezítlábas fotometriába": eleinte alapobjektívvel készítettem néhány 5-5 másodperces, állókamerás képet az epszilon Aur környékéről és más égterületekről, és megpróbáltam kimérni egyes változócsillagok fényességét. Később átváltottam a teleobjektívre, mert azzal halványabb csillagokat lehetett lefotózni, de eleinte csak 75mm-es fókusszal dolgoztam, mert 300mm-es nem sikerült a pontos fókuszra állás.

V335 UMa - a kitörés felfedezése előtt egy nappal

Már az első próbálkozások során volt egy értékes fogásom. A február 6/7-én Bakonycsernyén a V CVn-ről készített 85 mm-es fókusszal készített 8x5s-es felvételeim összegképén már egy nappal Jeremy Shears felfedezése előtt halványan, de egyértelműen látszott az V355 UMa nevű UGWZ típusú törpe nóva 10 magnitúdó környékén. A csillagnak ez volt az első megfigyelt kitörése.

Ennek hatására elkezdtem rendszeresen átnézni a képeimet, hátha találok rajtuk valami vendégcsillagot. Eleinte csupán kozmikus sugarak, forró pixelek vagy más elektronikus zaj tréfált csak meg. Időközben áttértem a 300mm-es fókusz használatára, amely tovább növelte az elérhető határfényességet, majd Tordai Tamástól kaptam kölcsön egy panorámafejes sínt, amellyel a fényképezőgépet fel lehetett erősíteni óragépes állványra. 2011. májusától kezdve így már fél perces képeket tudtam készíteni a Polaris Csillagvizsgáló teraszán a Vixen-állványra erősített gépemmel, míg a Mézeskalács téri 3. emeleti lakásunk ablakából vagy Zsámbékról továbbra is állókamerás felvételeket készítettem, 12-16x2s záridővel. Miután Pesterzsébetre költöztünk, szeptemberben vásároltam egy Skywatcher EQ5-ös mechanikát óragéppel, így onnantól kezdve az udvarra kitelepedve is tudtam hosszabb expozíciójú képeket készíteni.

Kezdetben 7-10 magnitúdó fényességű félszabályos ill. mira változók voltak az elsődleges célpontjaim. Az M51-ben feltűnt fényes szupernóvát, az SN2011dh-t majdnem sikerült a felfedezése előtti éjszakán megörökítenem, de sajnos a V CVn-ről 300mm-es fókusszal május 30/31-én készített képeimről éppen lemaradt az Örvény-köd. Az egy héttel előtti felvételeimen viszont még egyáltalán nem is látszott semmi a galaxisban kb. 14 magnitúdó határfényességig. (Később kiderült, hogy május 30/31-én, a V CVn-ről készített felvételeken még nem is látszódhatott volna a szupernóva, mert a kitörése akkor nem indult be, vagy legalábbis túl halvány lett volna. Így mégsem kellett bánkódnom amiatt, hogy lemaradt a képről az Örvény-köd.)

Miután megtapasztaltam, hogy a 300mm fókusszal készített 4x30s-os felvételeim összegképein már 14 magnitúdónál halványabb csillagok is látszanak, az SS Cygni mellett felvettem az programomba néhány halványabb törpe nóvát, és az IRIS csillagászati képfeldolgozó program blinkelő funkcióját kihasználva rendszeresen átnéztem a képeimet, hátha sikerül valami új változócsillagot felfedeznem. Eleinte csak ismert változócsillagokat találtam: HW Cyg, GU And, FW Gem. Főleg a GU And "felfedezése" dobogtatta meg a szívemet 2011. december végén, ugyanis nem számítottam rá, hogy a PQ And közelében találni fogok ilyen fényes mira változót. Bár később bevillant, hogy korábban már találkoztam a térképeken ezzel a csillaggal, de a katalógusokban akkoriban csak fotografikus fényességadatai szerepeltek, s azok halványabb értékek voltak, s így teljesen meg is feledkeztem erről a változóról, mert halványsága miatt reménytelennek könyvelhettem el. Ezért tényleg nagy élmény volt a 2011. karácsonya környékén 12 magnitúdó környéki maximális fényességet elérő mira változó fényváltozását felfedezni a monitoron.

Vendégcsillag-kereső program

Mivel éjszakánként 10-15 égterületről is készítettem – többnyire 10x30s-os – képeket, egyre kevésbé győztem a képek feldolgozását és rendszeres átfésülését. Ezért nagyon megörültem, amikor a Csillagváros.hu fórumán Németh László a virtuális obszervatóriumok után érdeklődött. Megírtam neki, hogy rendszeresen lefotózom egyes változócsillagok környezetét, és kérdeztem, volna-e kedve átnézni a felvételeimet új változócsillagok iránt kutatva. Szerencsére nagy kedvvel bekapcsolódott a programba, s együttműködésünknek több új változócsillag felfedezése lett a gyümölcse (de erről majd később).

Miután az általam készített útmutató alapján a tesztképeken sikeresen megtalálta a GU And-ot, beindult a nagyüzemi vendégcsillag-keresés. Laci első igazi találata a Z Dra fedési változó volt a DO Dra képeimen, amelyet további ismert változócsillagok illetve néhány kisbolygó "újrafelfedezése" követett.

Az első igazi változócsillag-gyanús felfedezés egy 14,2 magnitúdó körüli csillag a V543 Cygni közelében. A Vend S1 ideiglenes nevet viselő csillagról a mai napig nem tudtuk még egyértelműen eldönteni, hogy ténylegesen változik-e a fényessége, vagy pedig csak a csillag halványsága miatti szórás tréfálkozik velünk? Amennyiben tényleg változik, akkor valószínűleg egy rövidperiódusú fedési változó lehet. Ezt látszott kezdetben megerősíteni, hogy miközben a Jerome Caron és Francois Kugel francia amatőrök nóvakereső felvételeinek nagy részén 14,0-14,1CR fényességű a csillag, addig a 2012. dec. 6-án készített felvételeiken 14,6 magnitúdóig nem látszik semmi a csillag pozíciójában. Azóta viszont Stickel Jani többször is észlelte a csillagot, és most már rendelkezésünkre állnak az ASAS-SN égboltfelmérő program CCD mérései is, és ezek alapján továbbra sem sikerült egyértelműen eldöntetünk, hogy tényleg változik-e a csillag, de egyre inkább úgy tűnik, hogy csak a határmagnitúdó körüli halvány mérések nagy hibája tréfált meg minket. Mivel a Vend S1 közelében ott található a V543 Cygni is, ha valaki mégis rendszeresen fotózza ezt az égterületet, akkor legalább a V543 Cygniről lesz egy jó fénygörbéje, és mellesleg segít egyértelműen eldöntetni a Vend S1-ről, hogy változik-e egyáltalán.

Az első igazi felfedezésünkről, a Vend2-ről és a többi felfedezésről majd később számolok be.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hajsza egy nóva-jelölt nyomában

Vendégcsillag robottávcsövön keresztül

Vend32: nagy amplitúdójú félszabályos vörös óriás a Lacertában