Vendégcsillag-kereső

A hosszú téli borult/ködös estéken, hétvégeken a vendégcsillag-kereső amatőr végre pihenhet, valamint fejlesztheti a képfeldolgozást és a tranziens-keresést vezérlő szkriptjeit, valamint referencia-képeket gyárt. Androméda-köd (Canon EOS 1000D + 180mm-es Zeiss Sonnar f/2,8-as teleobjektív, 4x60s) képrészlet. Napok óta ködös/borult az idő, legalább volt egy kis időm pihenni (dec. 26. óta kb. 14 éjszaka fotózgattam), és csiszolgatni a Siril parancssori megoldásaira alapuló képfeldolgozó szkriptemet, amely hosszú távon leválthatja az eddigi IRIS -szkripteket, és végre egyetlen linux parancssoros szkript futtatásával menne a képfeldolgozás és tranziens-keresés. (Így égterületenként nem kell 2-2 IRIS-szkriptet futtatni, majd még utána a tranziens-kereséshez elindítani a vendvast.sh szkriptemet, és így sokkal gyorsabbá válna az egész vendégcsillag-kereső folyamat, végre lenne esély, hogy az egy éjszaka termését lehetőleg 12 órán belül, de minimum 24 órán belül fel tudjam dolgozni ...

Az elmúlt hetekben a hazai bulvársajtó is felkapta a hírt, miszerint "furán viselkedik a Betelgeuze, felrobbanhat az égbolt egyik legfényesebb csillaga". Tényleg szokatlanul halvány az Orion csillagkép legfényesebb csillaga? Valóban "senki nem tudja, mi történik pontosan"? Lehetséges-e, hogy a most megfigyelhető elhalványodás Betelgeuze "közeli szupernóvává alakulásának jele"? Tegyük kicsit rendbe a dolgokat! Az ALMA rádiótávcső-rendszerrel készült közelkép a Betelgeuzéről (CC BY 4.0). Az Orion bal vállát* alkotó vörös szuperóriás csillag, a Betelgeuze (alfa Orionis) fényváltozását 1836-ban fedezte fel az ismert angol csillagász, John Frederick William Herschel. Azóta nyomon követik a csillag fényességének hullámzását a profi és amatőrcsillagászok egyaránt. E közismert változócsillag fényváltozása vizuálisan is könnyen megfigyelhető, hiszen észleléséhez nem szükséges semmiféle műszer, szabad szemmel lehet végezni a fényességbecslést. Nem véletlenü...